|
Ragyogó napsütésben, rekord létszámmal startolt a FIAT-Vespa autós túra konvoja! Az immár hetedszer indított "dolcevita-túrát" a hagyományokhoz híven a közös autózás élménye és Magyarország egy tájegységének alaposabb felfedezése motiválta. Mint rendesen, ezt a kirándulást is Bonomi Ákos neve fémjelezte, aki már évek óta töretlen szorgalommal, újra, meg újra gondoskodik számunkra a kerékalávalóról és a tartalmas kikapcsolódásról. Munkájának egyfajta elismerése az is, hogy az Általa meghirdetett autós túrák egyre nagyobb számú érdeklődőt, jelentkezőt vonzanak...
Soha ennyi FIAT nem csatlakozott még hozzánk Bár a túrát a FIAT 850 Klub nevében indítjuk, a résztvevők tekintetében minden esetben nyitottak vagyunk. Ennek is köszönhető, hogy a Tagság mellett számos "szabadúszó" és más veteránjármű klubból érkező vesz részt a programokon. Ezúttal kellemes meglepetésként egy komoly FIAT 500-as delegáció is érkezett, így a FIAT-ok között a legkisebb kistesó alkotta a legnagyobb tábort a sorban.
Ez a rendezvény nem a trófeákról szól, de a krónikás felelőssége (és büszkesége) nem engedi, hogy elsikkadjanak a fontos tények. A VII. FIAT-Vespa túra mezőnyét az alábbi veterán korú járművek alkották: + az "off" autók: új FIAT 500, FIAT Doblo, Suzuki Swift, Ford Focus, vagyis összesen 29 kocsi és 3 motor! A nem kellemes meglepetést a Vespások okozták, így esett, hogy bár a túra nevében már évek óta egyenrangú társként osztoztunk, ezúttal sem tiszteltek meg bennünket a részvétellel. A mundér becsületét egyedül Bertalan Mátyás igyekezett védeni a Vespások közül, de Ő is csak Budapest határáig kísérte a konvojt. Pedig a túrának a szép idő és a könnyű terep is kedvezett A Felvonulási térről (Budapest) indított túra célpontja ezúttal a Nógrád megyében fekvő Bér község volt. Igazi veteránosként az örömautózás hívei vagyunk, így autópálya-használat, vagy féktelen száguldozás a mi túráinkon szóba sem kerül. Többnyire a városokat, községeket összekötő mellékutakat választjuk, hiszen így nem vagyunk rákényszerítve a forgalom diktálta rohanásra, valamint az elsuhanó táj, a környezet is sokkal érdekesebb.
Ezen kívül exhibicionisták is vagyunk ;-) Aki veterán autóval jár a világban tudja, hogy egy ilyen, mára szokatlan formájú kocsival közlekedve a járókelők mosolya garantált. Elenyésző azoknak a száma, akik közömbösek tudnak maradni a múlt guruló képviselője láttán, hát még, ha csapatostul, több, mint száz méter hosszan sorjáznak a régi kocsik. Egyfajta jóféle afrodiziákum ez, amit csak a beavatottak, az old- és youngtimerek sofőrjei tapasztalhatnak meg. Az első etap: Püspökhatvan A csapat első tervezett állomása Püspökhatvan volt, ahol a pihenőparkban faragványok, szobrok és susogó lombú fák árnyékában hűsöltünk.
Ide tartozik, hogy ekkora menetoszlop egyben tartása sem kis feladat. Gondoljunk csak a lámpaváltások, útelágazások miatt szétszakadó mezőnyre, vagy a ritkán ugyan, de bekövetkező apróbb műszaki hibák miatti kiállásokra. Embert hátra nem hagyunk! Praktikus okokból a műszaki mentés és a nyáj irányítása rendszerint az "off" autókra hárul. Ezt a nemes feladatot ezúttal Madosfalvi Gábor klubtagunk vállalta fel, aki feltűnő színű FIAT Doblójával terelőpuliként és sárga angyalként is nagyot alakított. Szerencsére, dacára a nagy számú résztvevőnek, túl sok műszaki probléma nem akadt; mindössze egy eldugult alapjárati fúvóka és egy begázosodott porlasztó okozott pár perces fennakadást. Rohammal bevettük a Sziráki kastélyt, Stop. A lovaknak sikerült elmenekülniök, Stop. Az úticél előtti utolsó állomáshelyünk a négy csillagos Sziráki kastélyszálló volt, ahol megcsodálhattuk a gyönyörűen felújított épületegyüttest és a kastélyt övező parkot. A szálló Vezetőjének jóvoltából rendhagyó módon a kastély udvarára is beállhattunk, hogy egy pár jó fotóval örökítsük meg az emlékezetes eseményt.
A kastély reklámjában ígért lovak már korántsem bizonyultak ennyire együttműködőnek, mivel a ménesnek hűlt helyét, a szolgálati lólakás (avagy istálló) ajtaját pedig zárva találtuk. Csak találgatni tudunk, mi történhetett az amúgy vad, nyugati vendégekhez szokott lovakkal. Vélhetőleg, mikor hírét vették, hogy népes "olasz", így minden bizonnyal lókolbász-szerető csapat közelít motorizált szekereken, azonnal csomagoltak és kivették rendes évi szabadságukat. Esetleg az ablak alatt kucorogtak és pisszenés nélkül, pislogva várták, míg végre elmegyünk..? Közúti szlalompálya, avagy a híres Magyar aszfalt A lovak csendes átka egészen Bérig kísértett, tekintve, hogy az oda vezető út még Pesten is ritkaságszámba menő kátyúkkal kedveskedett nekünk. Tulajdonképpen ez ebben a formában nem is igaz, inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy Béren az adófizetők pénzéből mára sikerült minden kátyút jó minőségű aszfalttal összekötni. Semmiképpen nem szeretnék hálátlan lenni a Nógrádi kisközséggel szemben, de talán ennek is köszönhető, hogy a konvoj csak átvágott, meg sem állt a többre érdemes településen. Féltünk, ha veszítünk a lendületből, a következő kátyú oldalán már talán fel sem tudunk kapaszkodni... Megérkeztünk úticélunk végére, sikerült a tervünk! Hogy tovább is idézzem a Tudósok együttes örökbecsűjét, "helyes munka és időbeosztással minden nehézséget át lehet hidalni". Mert bizony a Virágospusztai Andezit Hotel bőven megérte azt a tengelytöréssel és gumicserével kecsegtető 5km -t. A valamikor vadászkastély, majd az államosítás után tangazdaság, végül Volán üdülő és továbbképzési központ mára Maczó László tulajdonában van. Egy hely, ahol a Gazda nem váltja aprópénzre a lehetőségeit
A gyönyörűen felújított és parkosított környezet minden szeglete a Magyarságtudatra, nemzeti önérzetre nevel. Az épületek egyedülálló tematikus gyűjteményeket foglalnak magukba. Az épületegyüttes, de különösen a Magyarok háza történelmi nagyjaink számára állít emléket, itt még himnuszainknak (igen, a többes szám nem a véletlen műve!), vagy akár nemzeti vezetőink idézett szavainak is külön terme van. A Szabad Európa rádiómúzeum nem csak a szakmai érdeklődők, de a nosztalgiázók számára is hihetetlen élmény, hiszen több, mint 600 "varázsszemes" rádió, korabeli lemezek és felvételek várják az érdeklődőket. A birtok 270 ha (2.700.000 négyzetméter...) területű, vagyis aki itt száll meg, órákig sétálhat erdőn-mezőn át, és még mindig a Hotelhez tartozó földet tapossa.
A Hotel parkolója gyakorlatilag megtelt velünk, minden fa alá jutott veterán FIAT és -motor. A welcome drink-ként felszolgált béri pálinka, majd a bőséges ebéd elköltése után Maczó Úr saját maga vállalta fel a tárlatvezető szerepét, igazi házigazda módjára mutatta meg cseppet sem rejtegetett kincseit. Hamar egymásra találtunk, hiszen ahogy Ő, úgy mi, veteránosok is saját erőből igyekszünk megmenteni valami értéket a múltból, hogy aztán másokat is megörvendeztessünk, és egyben taníthassunk vele. Számtalan igazi érték menne veszendőbe, ha nincs, aki lelkesedésből, felelősségtudatból felkarolja és életben tartsa azt.
Ezt követően némi sziesztázás következett, majd a csapat szedelőzködni kezdett. Nem csoda, hiszen volt köztünk olyan is, aki többszáz kilométerről, Békés megyéből érkezett, hogy részt vehessen a túrán. Nekik még legalább 4 órát kellett autózni, hogy hazaérjenek. A társaság nagyobbik fele egy előre nem tervezett kitérővel a mogyoródi kilátó felé vette az irányt, de előbb még ígéretet tettünk Maczó Úrnak, hogy rövidesen, egy újabb, nagyobb lélegzetű rendezvény keretében visszatérünk, hogy megismerhessük Virágospuszta további értékeit, szépségeit. További képeket a Médiatárban, valamint az alábbi címeken találsz: A túrán készült videók: Nem akarsz lemaradni egyetlen eseményről sem?
Íratkozz fel hírlevelünkre, hogy a FIAT 850 -es rendezvényekről időben informálni tudjunk! |
