Ez ma már történelem: 2008. tavaszán Markus Willeit FIAT 850 Special gépkocsiján Magyarországra látogatott, hogy részt vegyen a Rajkán megrendezett Hármashatár menti Veteránjármű-találkozón. Ez a teljesítmény már önmagában is díjazandó, ám az esemény értéke ezen jóval túlmutat. A "távoli rokon" ugyanis egy réges-régi dokumentumfilmet hozott nekünk...

Szerintem Te is láttad már néhányszor ezeket a korabeli sajtófotókat, melyeken a FIAT 850 Limousine különféle egzotikus tájakon, hol egy csapat fekete bőrű, lándzsás emberevő, hol rénszarvasokat vezető lappok (helyesen: Számik) és hasonlók társaságában látható.

Nos, elárulom, ezek a felvételek egytől-egyig akkor készültek, amikor olyan autó, hogy "FIAT 850 Limousine" hivatalosan még nem is létezett. 

Hogy honnét tudom? Láttam. A fenti dokumentumfilm ugyanis erről, a FIAT 850 Limousine tervezéséről és a gyártást megelőző teszteléséről szól.

A kisfilm tanúsága szerint a FIAT már akkoriban sem bízta a véletlenre 

Egy új típus számára az ötvenes-hatvanas években is rögös út vezetett a torinói mérnökök rajzasztalától az autószalonok tükörfényes padlójáig. A gyári laborok modern kínzókamraként szedték ízekre kedvenc márkánk első példányait, alkatrészenként ezer, meg ezer nyúzópróbával bizonyosodtak meg egy-egy technikai megoldás életképességéről.  

De a kínkamra nem volt elég a tervezőknek, hiszen a kisautó szabad pályás tesztelése során több, mint 1.000.000 kilométert tett meg! Dacolt a jéggel a déli és az északi sarkkörön, megküzdött a porral és a sárral Afrika szavannáin, zötyögött a Belga macskaköveken, száguldott a Német autópályákon és Francia-Alpok szerpentinjein.

A vizsga sikerült. A FIAT 850 közel fél évszázada itt van velünk. 

A FIAT 850 dokumentumfilm főbb adatai

De miért piros? 

A digitális kópia gyakorlatilag az utolsó pillanatban készült el az eredetileg 35mm -es celluloidra forgatott anyagról. A film egésze piros árnyalatú, holott ez a történet 1964 -ben még életszerű színekben pompázott. A piros mezőre, rózsaszín égre a film utolsó kockáin találjuk a választ: "Pellicola Eastmancolor". Nem vitás, a Kodak, pontosabban az általa használt technológia a bűnös.  

Federico Fellini már a nyolcvanas évek elején petícióban követelte az Eastman Kodaktól, hogy mentsék meg a chemicolor alapanyagra készült és azóta évről-évre fakuló, pótolhatatlan filmművészeti alkotásokat.

Leegyszerűsítve: a filmünk azért pompázik piros árnyalatokban, mert a chemicolor film előhívásához használt emulzió fehérjét tartalmaz. A fehérje az évtizedek alatt bomlásnak indult, a kialakuló kémiai folyamatok pedig a színek egyensúlyának felborulásához vezettek.

Ha kicsit még felszívom magam video szerkesztésből, ígérem, megpróbálom kijavítani a színek egyensúlyát a filmen. Kérlek, addig elégedj meg a "csaták bíbor hajnalát" idéző hangulattal :-)