|
Egy újabb gyönyörű jubileum: éppen 10 éve, 1999. április elsejével szűnt meg Magyarországon az ólmozott motorbenzinek forgalmazása.
A döntésnek elsősorban környezetvédelmi okai voltak, hiszen a benzinben lévő nehézfém a kipufogógázzal a levegőbe került. Itt egyrészt a belélegzett gázok mérgezték a környezetet, de a jelentősebb hányaduk a talajba, majd a talajvízbe jutva okozott maradandó károkat az élő szervezetekben.
De hogyan került az ólom a benzinbe?
Az 1920-as évek elején a benzin kompressziótűrésének javítására és a motor „kopogásának” csökkentésére egy adalékanyagot vezettek be, az ólom-tetraetilt. Ez a felfedezés jelentős volt, mert lehetővé tette a belsőégésű motorok további fejlesztését.
Háttérinfó: Rövid idővel az ólom-tetraetil bevezetése után a vegyszert előállító munkások közül sokan megbetegedtek. Olyan hírek kezdtek elterjedni, hogy a munkások megőrültek és kényszerzubbonyt kellett rájuk húzni. Az újságírók az ólmozott üzemanyagot „őrült benzinnek” nevezték. 1925 májusában az Egyesült Államok vezető főorvosa felfüggesztette az ólmozott benzin előállítását és használatát. Közben egy orvosokból álló bizottság megvizsgálta az anyag veszélyességét. Azt állapították meg, hogy „nincs elég indok arra, hogy megtiltsák az ólmozott benzin gyártását és használatát üzemanyagként, amennyiben biztosítják, hogy a forgalmazás és a felhasználás megfelelő szabályok betartása mellett történik.” Csak 1970-ben vezettek be olyan előírásokat, amelyek az addiginál alacsonyabb ólomszintet írtak elő a benzinben.
De mit keres a benzinben egy ilyen veszélyes adalék?
A benzinüzemű motorokban felhasználható benzin több, mint négyszáz szénhidrogén keveréke. Ezen vegyületek jelentős hányada a többinél kisebb nyomáson hajlamos az öngyulladásra, így ezek egyfajta "gyenge láncszemet" alkotnak az üzemanyagokon belül.
Pedig a nyomás nagyon fontos, hiszen a motorból nyert teljesítmény növelésének egyik módja az, ha növeljük a motor kompreszióviszonyát. Ehhez a beszívott benzin-levegő keveréket minél jobban össze kell préselni a robbanás előtt. A teljesítménynövelés e módjának csak a benzin gyújtás előtti öngyulladása szab határt.
A kompresszió növelhető lenne, ha a benzint kizárólag a magasabb nyomástűrő-képességű alkotóelemekből állítanák össze, de ezeknek a vegyületeknek a részaránya alacsony a természetes lepárlású szénhidrogénekben.
Ekkor jön képbe az ólom! A kompressziótűrés növelhető úgy is, hogy adalékokkal megakadályozzuk az összepréselt levegő-benzin öngyulladása során keletkező láng terjedését. Ilyen öngyulladásblokkoló anyag az ólom-tetraetil.
Ezen felül a motor belső kenésében is kiemelkedő szerepe van. Leegyszerűsítve; a benzinbe kevert szerves ólomvegyület a gyújtás pillanatában kicsapódik az égéstérben. Az így keletkezett szürkésfehér, finom por megtapad a henger és dugattyúgyűrű, valamint szelep és szelepágyak felületére, jótékonyan csökkentve a súrlódást. Ez a kenő hatás egyfajta mellékterméke az ólom jelenlétének, azonban jelentősége óriási. A felsőkenés hatványozza a motor élettartamát és megakadályozza a hatásfokot rontó üledékek lerakódását is.
Az okok nagy része azonban már jórészt történelem... Az elmúlt évtizedekben a gyártási technológiák rohamosan fejlődtek az üzemanyag-előállítás és az autógyártás terén egyaránt.
Mit jelent ez a gyakorlatban? A mai benzinek ólommentessége nem szó szerint értendő, hiszen az ólom továbbra is kulcsszerepet tölt be a benzin kompressziótűrésének szabályozásában. Az ólommentességet értsd úgy, hogy a benzin éppen annyi ólom-adalékot tartalmaz, amennyi az adott oktánszámú üzemanyag kompresszió tűréséhez kell. A fémek korszerűbb megmunkálása, a speciális, új anyagok használata lehetővé teszi, hogy a ma készült motorok már ne szoruljanak az üzemanyag felsőkenő szerepére. Így az ólom, pontosabban az ólom hatásainak jelenléte már csak az ezt megelőzően készült gépek, motorok számára elengedhetetlen fontosságú.
Ezek szerint az ólmozott benzinek kivonásával a régi kocsikat gyakorlatilag halálraítélték?
A fent írt dátum után a központi üzemanyag-elosztó helyeken (pl. Százhalombatta) a 98-as oktánszámú ólmozatlan motorbenzint ólompótló-adalékkal, extra kenőanyaggal keverték össze, így állítva elő egy elfogadható alternatívát az utakon futó, akkoriban még jelentős számú, katalizátorral nem rendelkező jármű számára.
Az ilyen módon adalékolt benzin forgalmazását 2004. október 15.-én szüntették be Hazánkban. Ettől a naptól kezdve a régi autók tulajdonosai egyedül az úgynevezett ólompótló-adalékok használatára hagyatkozhatnak, amit saját kezűleg kell a járművük üzemanyagtankjába adagolniuk.
Hogyan kell alkalmazni az ólompótló adalékot?
Az adalékanyagot a tankolás megkezdése előtt kell az üzemanyagtartályba betölteni, majd a gépjármű oktánszám-igényének megfelelő motorbenzint rátölteni. Az alkalmazandó adalékanyag mennyiségét az adalék használati utasítása tartalmazza. Bár egy flakon ólompótló-adalék extra kiadást jelent a tankolások során, mégsem érdemes spórolni vele; megfelelő kenés híján csak idő kérdése, hogy az ólommentes benzin visszafordíthatatlan károkat okozzon egy veterán korú autó motorjában.
|
