A kezdet: 1979. július - ekkor léptem munkaviszonyba tanulmányaim befejezése után autószerelőként az A.F.I.T  XVI., miskolci 3-as üzemében. 

Ugyan fiatalként már használgattam a család régi Trabant kombiját, de már körvonalazódott bennem a saját gépkocsi utáni vágy. Egy év múlva eljött a nagy nap (1980.05.04.), amikor sikerült vennem egy FIAT 850 -est, még 2 egész hónapig érvényes vizsgával, 3.500 Ft-ért.

 

 

Hogy mi járt ennyiért? Egy meglehetősen korrodált karosszéria, valamint 5 zöldséges láda alkatrész és egy szépen megkímélt szürke forgalmi. 

Felmértem a helyzetet, anyagi lehetőségeimet és a családom azon hozzáállását, hogy eljött az ideje az önállósodásomnak. Gondosan mérlegelve a feladat nagyságát, úgy döntöttem, hogy ha eredményt akarok, az autószerelés mellé bizony meg kell tanulnom lakatolni és festeni is. 

 

 

 

 

 

Kerestem egy maszek autószerelőt (bár ekkor még elég kevesen voltak) és szabadidőmben eljártam 10 Ft -os órabérért dolgozni. Mivel a tudásszomj hajtott, nem a pénzkereset, boldogan dolgoztam ezekkel a feltételekkel is két évet. 

A "maszeknál" a vagy megszoksz, vagy megszöksz elv érvényesült, harmadik lehetőség nem volt.

 

2 évig lelkiismeretes munkát végezve gyűjtöttem sok tudást és mellette egy kis pénzt is. Az eltelt időben a "Fifi" pihent és persze lassan a kasznija eljutott a szétszedésig és letisztításig.

A kárfelmérés eredménye: küszöbök, padlólemez, hátsó sárvédő ívek kívül belül, első stabilizátor tartók, ajtó oszlopok, lámpa bilik, csomagtér tető pereme, szélvédő koszorúk, valamint a tetőn egy nagy horpadás... 

 

Elérkezett 1982 tavasza. Teljes gőzzel megindult a lakatos munka, melyhez megkaptam a család üres garázsát. Azután jött a hegesztőpalack (mivel akkor még nem volt védőgázas ívhegesztő, "CO"), valamint a még elérhető kaszni elemek beszerzése (utóbbiak közül némelyik már akkor is arany áron lett az enyém). 

Nyár közepére elkészült a nagy mű, hellyel-közzel egész jó lett. Nyár végén pedig kezdődhetett a festés előkészítés és fényezés, természetesen továbbra is a jó kis garázsban. A festés előtt még le kellett küzdenem apróbb akadályokat, mint például a kompresszor építés, mely ma is működik (hála az ikarusznak érte ;-), de az is meglett. 

 

A tél az egyéb dolgok szétszerelésével, valamint egy akkor szépnek ítélt, világos kék belső kárpitozással telt a szép zöld kaszniban. Akkoriban szakirodalom az "Afitos" javítási könyv és az "Így gondozd a Fiatodat" -kiadvány volt, amelyet ma is őrzök. 

1983 tavaszára a motor kapott gyári dugókat és főtengelycsapágyakat, valamint gyári tömítéseket és egy esztétikus festést nitró festékkel.  A motor beüzemelésénél én is megettem a balra forgó szisztémát, mivel  a gyújtást  - természetesen -, pont úgy raktam össze, mint a Ladákon korábban megszoktam. 1,5 napomba telt, még rájöttem a hibára, de végül kárpótolt mindenért a motor és a gyári kipufogó hangja. 

 

Apróbb problémák még voltak, szilentek, fékcsövek, vezetékek, dinamó, indítómotor, hűtőtisztítás, vízpumpa felújítás, de ezek után - a hiteles történet kedvéért: 1983 júliusában -, sikeres KPM-vizsgát tett a jármű. Kezdődhetett az örömautózás.

Sajnos, az első időkben egy-két nem cserélt vízcső okozott problémát, valamint a féltengely és a hardy de szerencsére még csak helyi utakon. De a gép végül összeállt, így bátorkodtam a román rokonokkal egy szép erdelyi körút végigautózására. A Fifi tökéletesen teljesített, hiba nélkül, 7 literes átlagfogyasztással mászta meg a hegyeket. 

 

 

 

 

A későbbiekben megjárta még a Tátrát, majd a román és bolgár tengerpartot is. 1987-ig 104.000 km -t tettem meg vele, szinte hiba nélkül.

 

 

Közben megnősültem és 1987-ben megszületett a lányom. Ekkor a családi tanács úgy döntött, hogy cseréljük nagyobbra a Fifit. Természetesen nálam a kocsi csere sem volt egyszerű eset, mivel a nagyobbnak ítélt modell - egy Skoda 1000MB -, is darabokban érkezett és bizony a kis Fifi még hűségesen szolgált a Skoda elkészüléséig. 

A rendszáma CZ 73-30 volt. Ma már bánom, hogy nem örökítettem meg a felújítást akár fekete-fehérben is, de akkoriban inkább az utazásokon fényképeztünk. 

Ugyan a kilencvenes években volt egy rövid ideig másodautóként FIAT 850 -esem, de egy idő után már a két gyermek mellett nem engedhettem meg magamnak a két autót ...így pusztán praktikus szempontok végett maradt a vonóhorgos Skoda.

 

 

Sok szép, kedves emlékünk fűződik a Fiathoz és nagyon remélem, hogy lesz még lehetőségem megmenteni egy felújításra szoruló darabot. 

 

Üdvözlettel egy örök FIAT-barát: Repei Dezső