Valamikor pár évvel ezelőtt egy Rómáról szóló útikönyvben szerepelt egy ilyen sor, hogy a Mille Miglia kihagyhatatlan és feledhetetlen a veteránautók szerelmesei számára. Akkoriban még nem szippantott be a rock'n'roll, de elég keményen beégett a memóriámba a képről az országúton száguldó Alfa 6C.

Most, év elején valahogy újra fölbukkant ez az emlék. Még nagyon gondolkodni sem volt időm és már meg is volt repülőjegyem Rómába május elejére....

(Tudom. stílusosabb lett volna a fityóval megjelenni ott, de hagyni kell legközelebbre is valamit.)

Amilyen gyorsan belevágtam az útba, majdnem olyan könnyedén oda is lett: még egy nappal előtte is úgy volt, hogy végül Stuttgartban dolgozás lesz a csavargás helyett - ki is került az egész foglalás "lasztminitbe" a fórum piac rovatba...

Végül megúsztam és mentem.

Mi volt a Mille Miglia régen?

A húszas években úgy alakult, hogy az olasz nagydíjat onnantól egyszercsak nem Bresciában, hanem Monzában rendezik meg. Mivel Olaszországban vagyunk, rögtön halljuk szinte az olaszos felcsattanásokat, a hirtelen indulatokat. Két úriember azonnali lelkesedésében kitalálta, hogy egy 1500 km (1000 mérföld = mille miglia) hosszú túraversenyt csinál.

A dolog bejött; az rendezvény a nagydíjjal hasonló kaliberű esemény lett. A háború alatt pár évnyi kihagyás után 1957-ig rendezték meg a versenyt.

És mit jelent a Mille Miglia ma?

A mai hivatalos neve a Mille Miglia Storica. A verseny ma már nem a nettó gyorsaságról szól, hanem időre kell az egyes szakaszokat megtenni. Két dolog nem változott: a táv ma is 1500 km körül van (az útvonalak is hasonlók), és az autók. Ugyanis csak olyan autóval lehet benevezni, amilyen valamikor indult a versenyen, természetesen megfelelő esztétikai állapottal. 

Hogy ne csak belterjes programok legyenek, szerveznek úgymond közönségprogramokat, ezek általában felvonulások, de induláskor Bolognában van szentmise is. Rómába nagyjából féltávon érkezik a mezőny. Az itteni közönségprogramnak stílusosan meg is adják a módját: este az Angyalvárhoz érkeznek be az autók, de a java nem is ez, hanem amikor tesznek egy kis kört a városban.

Az Angyalvártól a Vatikánba vezető nyílegyenes úton, a Borgón hajtanak keresztül, két oldalt pedig a lelkes közönség kordonok mögött. Ez az út azonban bármennyire is úgy tűnik, egyáltalán nem főút, több helyen három sávos utcák keresztezik, rajta a rendes hétköznapi forgalommal! A ,,vonulás" tehát így néz ki: pár veterános sorba áll, míg a rendőrök végre utat tudnak nekik adni.

Menni sem könnyű, de elindulni a legnehezebb

Igen ám, de azért egy Alfa 8C vagy egy Lancia Aurelia nem arra van kitalálva, hogy 10 percig álldogáljon alapjáraton kivilágítva, mint egy karácsonyfa, ezért a tulajdonosok szépen álló motorral várakoztak. Ennek annyi előnye mindenképpen volt, hogy az embertől karnyújtásnyira álltak ezek az autócsodák hosszú percekig - igaz sokat némán.

Mikor már persze indulni lehetett volna, akkor jöttek a hosszú indítózások gyöngyöző homlokkal, fejekben a ,,nehogy már a közönség előtt szarjál be" gondolatokkal, de a végén mégis tapssal jutalmazva a motorok felbőgését. Azt muszáj megjegyeznem, hogy amelyik autó csak tolásra, vagy még úgy sem indult, az bizony egyik se olasz gyártmány volt...

És még valami: a legnagyobb közönségsikert vajon mi aratta? Hát egy FIAT600-as!  

Egy valódi elit múzeum a korzón 

Ott állva megbabonázódtam teljesen, mintha egy autómúzeumot tolnának el az ember orra előtt a világ egyik legszebb városi ,,díszlete" előtt, de ez élt. Mozgott, füstszaga van a szivatós indítás után a Cisitaliáknak, nyekereg az önindító a Jaguárokban, reccsen a szinkron nélküli egyes számtalanszor, és egy Ferrari 250-es is lehet hengerfejes. 

De feledhetetlen az is, mikor három Porsche 550 Spyder hörög versenyt egymással, miközben a vezetőik kedélyesen társalognak a közönséggel. Egyszóval bámulatos és az autót, a technikát szerető számára leírhatatlan élmény.

Különleges autókhoz különleges sofőrök 

A hétpróbás 1/100-as versenyzők között feltűnt pár lelkes amatőr is: egy Jackie Stewart nevű skótkockáskalapos úr, meg valami David Coulthard és Mika Hakkinen nevű páros.

A döbbenetemet csak fokozta, mikor egy 328-as BMW-ben egy Bonomi testvérpár ült! De nyugalom, nem oszlopos klubtagjainkra, Ákosra és Gézára szakadt a lottóötös, vagy legalábbis másik két családtag ült a gépben ;-)

Az autótípusokat felsorolni véges lenne most a memóriám, egyébként is unalmas lehet folytatólagosan vesszővel elválasztva olvasni a nevüket, van príma honlap a rajtlistával, képekkel, útvonallal.

Hogy kerek legyen a kirándulás, két nap múlva, már pont a repülőtérre indulva belebotlottam egy veterántalálkozóba is. Ilyen szépségekkel búcsúzott tőlem Róma, mint egy Iso Rivolta, egy FIAT Balilla Spider, az "egyebekről" nem is beszélve... 

A helyszínen készült fotóimat megtekintheted a képtáramban.