Zsenge ifjúkorom óta nagy szerelmese vagyok Olaszországnak, a gyönyörű tájaknak,a barátságos embereknek és nem utolsó sorban az általuk készített autóknak.

Ha lehetőségeim megengedik, szabadidőm egy részét mindig ott töltöm. Immár  5 éve kihagyhatatlan program számomra, hogy két barátommal Sebők Andrással és Makk Gabival (a klubból bizonyára mindenki ismeri őket) meglátogassam az imolai (szeptemberben) és a padovai (október) veterán börzét. 

Az idei év különösen szerencsésen alakult számomra, mivel július végén még egy bónusz utazást is tehettem (erre jó alkalmat szolgáltatott kicsi fiam kitűnő bizonyítványa, melynek jutalma is volt az utazás). Ez alkalommal Sebők Bandi helyett egy másik veterán-szerelmes, Borsi Zsolt jött velünk (nagyrészt neki köszönhetjük a helyszínen készült fotókat), így Makk Gabi, Zsolti, Martin fiam és én alkottuk a kék-fehér Doblo személyzetét. 

Úticélunk ezúttal Maranello környéke volt. Bár azzal az elhatározással indultunk útnak, hogy megnézzük a Ferrari és a Lamborghini múzeumot, később hatalmas szerencsével sikerült bejutnunk Umberto Pannini Úr elsősorban Maseratikból álló magángyűjteményéhez is... 

 

A Ferrari Múzeum - a Galleria Ferrari-, Maranelloban, a gyártól nem messze található. Az állandó kiállítás végig követi a márka történelmét a kezdetektől egészen napjainkig, különösen a versenyautókra és az általuk elért sikerekre koncentrálva. 

Formula 1, GT és ritkán látható utcai gépek, valamint ezek kiállított motorjai, korabeli fényképek és trófeák között kószálhat az utazó kézzel fogható közelségben. Minden évben más-más időszakos kiállítás is van, idén az olasz autógyártás történelméről szóló kiállítás részeként pl. egy 1907-ben gyártott FIAT-versenyautót is láthattunk. 

Miután egyik ámulatból a másikba esve végigjártunk mindent, kocsiba ültünk, majd kigurultunk az utca végéig. Itt található ugyanis a házi versenypálya: Fiorano.

 

 

A pálya elsősorban a legújabb modellek tesztelésére szolgál, meg persze néhány, a "sors által erősen sújtott egyed" tanítgatására, akik mielőtt átvennék az új "Ferkót", kapnak némi képzést, hogy lehetőleg ne az első fára tekerjék fel a gépet (hanem csak kb a 100.-ra). A pálya ugyan teljesen körbe van kerítve, de némi ügyeskedéssel azért betekintést nyerhettünk a bent folyó dolgokról. 

Rövid nézelődés után folytattuk a "zarándoklatot" Sant'Agata Bolognese-be, itt található ugyanis a Lamborghini múzeum, a világhírű gyár területén. Itt lehetőség lett volna vezetéssel az egész gyár megtekintésére is, de rövid tanakodás után inkább a múzeumra koncentráltunk.

 

 

A lovacskás "ősi ellenfél"-hez hasonlóan itt is modern, világos épületben követhetjük nyomon a cég autóinak történelmét, de itt inkább az "utcai" gépek kerültek előtérbe. Ami a gyönyörű vasak mellett nagyon szembetűnő volt: érdekes módon itt nem sikerült kifejezetten piros fényezésű autót találnunk. 

A két múzeum végigjárása után még jócskán rendelkeztünk szabadidővel, így - Zsolti javaslatára -, Modena felé vettük az irány. A város mellett található ugyanis signore Pannini oldtimer-gyűjteménye.

 

Az úr főfoglalkozásban sajtgyártással foglalkozik egy kisebb budapesti kerületnek megfelelő birtokon, hobbyként pedig veterán autókat gyűjt. Nem is akármilyeneket! Szerény lehetőségei mellett bőven kibontakozhat cseppet sem káros szenvedélye, így gyűjteményében szinte kizárólag 1-5 db-os szériában készült "tömegjárgányok" találhatók. 

 

Zsolti még a neten olvasott a gyűjteményről. Ott külön felhívták a figyelmet arra ,hogy csak előzetes bejelentkezés után látogatható, mi pedig "mit veszíthetünk, legfeljebb kidobnak" felkiáltással közelítettük meg a helyet. A 4 méter magas, kétszárnyú kovácsoltvas kapu éppen nyitva állt, így befordultunk a birtokra vezető jegenyesorba... ahol pont Pannini úrral futottunk össze. 

Elővettem 9 hónap tanulás során összeszedett olasz nyelvtudásomat és a lehető legudvariasabban elmondtam jövetelünk célját. Igencsak leesett az állunk, mikor házigazdánk nem az irányt mutatta meg, hogy merre kellene elhagynunk a birtokot, hanem kedvesen odakísért bennünket az átalakított és renovált kocsiszínhez, melyben gyűjteménye található, majd magunkra hagyott, hogy nyugodtan nézelődjünk kedvünkre (!!!). 

 

Az épületben egyik oldalon ritka autócsodák sorakoznak, De Dion, Rolls Royce, Cadillac, Mercedes-Benz, Alfa Romeo, középen néhány Grand Prix-autó, a másik oldalon - mivel a Maserati gyár egyenlőre nem rendelkezik saját múzeummal-, Pannini úr néhány igen ritka Maseratit gyűjtött össze. Az épületben kialakított galérián - melyet mellesleg kiselejtezett gázkandelláberek oszlopai tartanak -, prototípusok, sebességi világrekorder motor, F3-as versenyautó és nem utolsó sorban nagyjából 100 darab motorkerékpár található (közöttük olyan gyakori típusok, mint a két tárcsás Wankel motoros DKW). 

Mivel mindannyian úgy éreztük, hogy ezt a napot teljesebbé már csak egy jó alvással lehet tenni, így - miután illendően megköszöntük házigazdánk kedvességét -, elbúcsúztunk és a szálloda felé vettük az irányt.