Borongós vasárnap reggelre ébredtünk. Felhős az ég és strandolásra alkalmatlan az idő, pedig szokásos kis nyári pihenőnket töltjük Vonyarcvashegyen. 

Már a hét elején elterveztem, hogy ellátogatok Zalaegerszegre, a helyi veteránjármű klub által szervezett, három napos találkozó zárónapján tartott szlalom versenyre. Reméltem, hogy velem tart gyermekkori barátom is Gábor Rudi, akivel együtt nőttünk fel Kőbánya szívében...

 

 

Hozzá kell tennem, hogy ő még nem járt soha ilyen rendezvényen, így gondoltam, önzőn-önzetlenül "megajándékozom" egy ilyen élménnyel. Ahogy a szavából kivettem, felemás érzésekkel fogadta ezt a kis kiruccanást. Az ő területe igazából a papír és a ceruza, hiszen már kölyök korunkban is állandóan rajzolt valamit, mára pedig egy valódi tetováló művészt tisztelhetünk a személyében.

 

7:30 -kor indultunk el a Balaton csücskétől. Rövid autózás után, úgy Hévíz környékén, Rudi megszólalt, hogy "Te Sanyi, nem hoztunk fényképezőgépet!" Úristen, gondoltam hogy lehetek ilyen feledékeny, hiszen már nagyon készültem erre a napra és nem különben a sok fotóra, amit majd készítek. Nem kicsit voltam bosszús, de úgy ítéltem meg, hogy már késő visszafordulni.

Gyönyörű tájakon autóztunk, én még nem jártam erre felé soha. Kanyargós utak, pazar látvány, hegyi tó tárult elénk és a reggel csendje körülvett bennünket.

 

Egyszer csak kis falut pillantottunk meg, a táblán Búcsúszentlászló-felirattal. Szinte egyszerre nevettünk fel Rudival! Ki ne ismerné Bödőcs Tibor humoristát, aki ebben a kis zalai faluban született. A falucska lakóiról (pl. Ferus a szobafestő és a tűzoltó nagybácsi) szóló történetei felejthetetlenek. Jót derültünk ezen és felelevenítettük pár sztoriját! 

 

Nagyon korán, kicsivel 8 óra után érkeztünk meg a helyszínre. Ekkor ismét felötlött bennem, hogy csak visszafordulhattunk volna azért a fránya "fotóapparátért"... Megint vacilláltam ezen egy sort, de végül csak nem vágtam neki, bíztam benne, hogy csak lesz egy gép valakinél, amellyel megörökíthetjük az eseményeket! 

 

 

Bár a tervezettnél korábban érkeztünk, már pár „öreg vas” is ott pihent a parkolóban, melyet erre a napra kizárólag nekik tartottak fenn. Izgatottan vártam, hogy megérkezzenek a klubtársak is, addig barátommal nézelődéssel múlattuk az időt.

 

 

Sok szép veterán motor és autó sorakozott fel! Ámulva bámultuk például a Messerschmitt márkájú (nem is tudom, autó, vagy motor?) különlegességet, a polgári és katonai Bianchi motorokat. 

 

Hamarosan megérkeztek klubtársaink is Horváth Zoltán, Sebők András, Nagy Iván és feleségeik személyében. A parkoló felé gurulva András már kérdezte is tőlem, hol fórumon ígért, őket éltető transzparens? Amit persze nagyszájúan felajánlottam, de időhiány miatt végül nem készítettem el. Gondoltam, itt úgysem a mindenáron győzni akarás, hanem a részvétel a fontos.

 

 

Rövid üdvözlés és bemutatkozás következett. Közben arra lettem figyelmes, hogy Zoli kis FIAT 850-klubos zászlókat oszt szét a résztvevő tagok között. Nem is akármilyen zászlótartóval, hiszen minden kis zászló egy eredeti FIAT 850 dugattyúból és -nyomórúdból készített talpacskán állt a motorháztetőn vagy éppen a tetőn, ki hová rakta! Lenyűgözött ez az ötletesség!

Zoli rám osztotta a fotós szerepét (ebben bíztam titokban, így törleszthettem kicsit a reggeli baklövésemért a fényképezőgéppel, nem is beszélve, hogy még a megígért buzdító transzparenst sem hoztam). 

 

Elkezdődött a verseny! Előbb a motorosok kezdték meg a próbákat! A kétkerekűek között Iván is részt vett káprázatosan felújított, 1965-ös Pannónia T5 modelljével (mint megtudtam, Ő a motort, Felesége pedig a Limousine-t vezetve érkeztek). 

 

Mindennek tetejébe remek konferansziét választottak a szervezők, mintha Szepesi Gyuri bácsi közvetítette volna az eseményeket.

A humoros szpíker kommentárja mellett izgalmas küzdelem alakult ki a motorosok között. Volt olyan is, aki oldalkocsis motorral indult! MZ, Pannónia, Bianchi, Messerschmitt, volt minden.

Majd következtek az autók. MG, Ford, Moszkvicsok, Wartburg, Trabantok, Skodák, Lada, Cadillac, Opel, Volvo, Volga, Mercedes, DKW, Aero, Rolls-Royce és nem utolsó sorban a Fiatok!

 

 

Bevallom, én a legjobban az olaszautókat vártam! A verseny hármomnegyedénél végre rajthoz gurult az ezúttal kétszeresen is 100-as rajtszámú, 1971-es FIAT 850 Sport Coupe! Zoli nem kímélte a gépet, fullgázzal igyekezett teljesíteni az akadályokat!

Én mindeközben igyekeztem jó fényképeket készíteni, remélem sikerült is egy-kettő! Majd Sebők András következett. Ritka, 1975-ös FIAT 128 Moretti típusú autójával szintén ügyesen kerülgette a bójákat! Ivánt is vártuk a versenyre a Limousine-nal, de közös balszerencsénkre egy kényszerű és elhúzódó sebességváltó-rudazat állítás miatt egy hajszállal lekéste  a nevezést.

 

Miközben zajlott a verseny, a hátam mögött egy kisfiú kérdezgette az édesanyját. Anya, veszel nekem is ilyen kocsit? Az anyuka (pont azzal a hangsúllyal, ahogy az ilyen kérdésre válaszolni szoktak) azonnal rávágta: Hooogyne, kisfiam! Jót mosolyogtunk ezen Rudival, de közben eszembe jutott, talán épp a jövő veteránjármű gyűjtője kérdezett, hiszen ki tudja, a gyermekkori élmények sokszor örökre meghatározóak! 

Közben véget is ért az ügyességi játék! Az eredményhirdetésre várva beszélgetünk, "klubéletet éltünk". Zoli itt ragadta meg az alkalmat és azt ajánlotta az én legjobb barátomnak, hogy nyisson nekem egy kis segélyes perselyt, egy FIAT 850 Sport Coupé makettal díszítve. Tegye ki a tetováló műterme/műhelye ügyfélvárójába, hátha a tetoválásra váró, érző szívű kliensek besegítenek, összedobják a felújításra valót! 

Majd, hogy legyen emlékem a vasárnapi kis kiruccanásról (vagy talán épp azért, hogy legyen kellő motivációm a saját Coupém felújításához) lefotózott az autója mellett. 

Elkezdődött az eredményhirdetés! Jó hangulatban, izgatottan vártuk, hátha díjjal jövünk el a zalai megyeszékhelyről. 

 

 

A díjak természetesen nem is maradtak el! Boldogan hallgattuk az ismerős neveket és tapsolva ünnepeltük társainkat. 

 

Nagy Iván klubtársunk a szóló motorkerékpárok 150-300 ccm kategóriájában első helyet ért el. Őt különdíjjal is jutalmazták, a "Legtávolabbról, saját keréken érkező motor" címét is elnyerte!

 

Sebők András klubtársunk a szlalom verseny 4. helyezését érte el hajszállal lemaradva a 3. helyről. Egy különdíjat azért Ő is bezsebelt, nem is akármilyet: a  "Legszebb olasz autó" címet kapta meg! 

 

Horváth Zoltán klubtársunk a szlalom 2. helyezettje lett, csak század másodpercekkel lemaradva a dobogó tetejéről. 

 

Örömmel tölt el és gratulálok Mindannyiuknak, hogy a jóvoltukból ilyen szép eredménnyel zártuk ezt a rendezvényt! 

Búcsúzás következett, már várt minket a család. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a programon, hazafelé jól ki is tárgyaltuk az eseményeket! Különösen boldog voltam, mivel a kezdeti húzódozás után Rudi barátom is jól érezte magát. 

 

Nosztalgikus élményekkel hagytuk el Zalaegerszeget! Jövőre tizenötödször rendezik meg ezt az eseményt. Látva, hallva az idei program repertoárját, biztosra veszem, hogy a jubileum kapcsán - ha ez egyáltalán lehetséges -, még inkább kitesznek majd magukért a Szervezők.