|
Az elmúlt években összefolytak az emlékeim, de egy biztos, hogy a "legelső Rajkán", a Klub alapításánál ott voltam. De az már nem tiszta, hogy a többin voltam–e, valószínűleg nem. Mindenesetre a várható jó idő, a kellemes környezet és a sok program most újra elcsábított erre a találkozóra...
Péntek reggel verőfényes napsütésben nekivágtunk az útnak Rajka felé. Kényelmes, 80-as tempóban délre le is értünk a kempingbe, ahol Kajdóék már ott toporogtak :-)
Az érkezés után Viktor azonnal és nagyon profin nekilátott a tábor építéséhez. Én az építésből gyakorlatilag már az indulás előtt ki lettem zárva; egy névleges fotós mandátumot kaptam és egy egyszerű instrukciót, miszerint mindenről és mindenkiről készítsek fotót! Szót fogadtam és próbáltam szorgalmasan dokumentálni az eseményeket egész hétvégén, bár bevallom néha terhes volt ez a feladat. Hiszen néha csak úgy szemlélődne az ember, keresné a témát, de erre most nem volt idő, Gyuri is elég szorosan szervezte az időbeosztásunkat! Mindenesetre igyekeztem komolyan venni "fotóriporteri" minőségemet, biztos, ami biztos a kedvenc Canon fényképezőm mellé betettem egy vízálló kamerát is. Mint utóbb kiderült, nagyon jól tettem.
A sátrakhoz visszatérve; Sanyiék is beszálltak az építésbe, mivel a nagy sátor felállítása után, kisebb-nagyobb hullámokban már az eső is próbálgatta magát, elkélt a segítő kéz. Mint megtudtam, a vizes sátorponyva tömege drasztikusan megnő és rendkívül nehéz vele dolgozni. Közben megérkezett Horváth Zoli is. Praktikus ember, Ő 1 perc alatt megoldotta saját részéről a szállás-kérdést, mikor a fák alatt leállított a lakóbuszát :-) Az eső csendesen, de kitartóan esett, közben apróbb feladatokra már én is kaptam megbízást, olyan kis női dolgokra, mint kötözgetés, meg zsinór rendezgetés. Egyre jobb lett a hangulat, ahogy nőtt a létszám. Andrásék is begördültek, szokás szerint egy tip-top és ritka olasz autóval!
Néhány órás küzdelemben – 4-5 óra kb. – felépül a sátortábor, melyen már az új FIAT 850-es molinó is ott büszkélkedett! Tekintve, hogy minden helységben külön világítás feszített, a lakósátrak mellett épült társalkodó, kajálós, sörpad-garnitúrás, vetítős sátor is – úgy érzem, ennél nagyobb komfortot el sem képzelhetnénk egy sátor táborban!
Stílusosan a péntek estét egy nagyon finom, sűrű, forró halászlével zártuk, amely akkor, ott, abban a hideg és nedves időben, a vágyaim netovábbja volt. Talán egy irtózatosan forró fürdővel lehetett volna fokozni ezt a feelinget.
És elérkezett a nap problémás része, az alvás. Nekifutottam az ügynek úgy 11 után valamikor, 1 pulcsi, 1 (katonai) hálózsák vastagsággal. Nem sikerült, előkerült egy újabb pulcsi, illetve további takaró (köszönet Viktornak, hogy ígéretével ellentétben több pokrócot hozott a kelleténél, hiszen enélkül jégkocka lett volna belőlem).
Igazából ez sem volt elég, így további takarókat vételeztem az éjszaka folyamán, mivel isteni szerencse folytán az én "körletemben" voltak a tartalékok. Valahogy túléltem minimális alvással az éjjelt, hol az eső kopogott, hol a madarak pletykáltak hajnaltól.
Szombatra virradt, ha jól rémlik, épp esett... :-) de hiszen már hozzászoktunk. Az első gondolatom, hogy az eddig látott 5-6 autón kívül több nem is lesz ezen a találkozón, hiszen az ember egy kényelmes lény, továbbá nem szívesen viszi esőbe-sárba a féltett oldtimerét.
Ugye nekem már nem volt választásom, ott voltam, autó nélkül, úgy vittek, szóval maradni kellett. Viccesen próbáltam felfogni egy túlélőtábornak.
Reggeli után, kicsit késve kezdődött a program. Egy régi Ikarus busszal utazhattam, ami nálam jóval idősebb volt, 1972-es gyártmány. Ilyet eddig legfeljebb múzeumban láttam, vagy még ott sem. Erre itt van egy működőképes, használható darab, igazi retró hangulat lett úrrá rajtam, pláne amikor felszállva éreztem, hogy itt bizony meleg van.
El sem tudjátok képzelni, hogy ez mennyire kellemes érzés volt 1 napi fagyoskodással a hátam mögött, hiszen a napi átlag maximum 12 fok körül volt, de tippem szerint az éjszaka folyamán lesüllyedt 5 fok köré is!
Meleg és kényelem, nekem nem kellett több a jó közérzethez, így indult útnak a konvoj a rajkai kempingből. Nickelsdorfnál átléptünk a határon, de még poénkodtunk egyet a vámos tiszturakkal, akik mutatóban ott álltak.
Hiába, az öreg vasak és az Ikarus másokban is nosztalgikus érzéseket indít útnak. Majd a kicsiny osztrák falucska kihozta a társaságból a rendszerváltás előtti, osztrák bevásárlós emlékeket, visszarepültünk az időben néhány percre.
A Mönchhof-i falumúzeum igazi érdekesség volt számomra. Mint tősgyökeres városi gyerek el is határoztam, hogy ez a program egy kicsit több odafigyelést igényel annál a rohanásnál amiben nekünk részünk volt. Egyszer szeretném nyugodtan, elmélázva végigjárni ezt a gyűjteményt.
Innentől csak a buszozás maradt meg, mint élmény, mivel eléggé rohanvást történtek az események. Voltunk Héderváron és Lipóton, ám igazán időt nem töltöttünk egyik helyen sem.
Bár az Orchidea hotelben elköltött ebéd ízletes volt, nagyobb benyomást gyakorolt rám a mellékhelyiség. Olyan andalító zene zümmögött a fülembe, hogy kellemesen el tudtam volna szenderülni, bár nem értem a készítők célját mindezzel…
A buszozás itt abba is maradt, mivel dolguk akadt a győri veterános (buszos) kollégáknak – pedig kellemesen elringatóztam volna ebéd után is - így szépen szétosztottuk a társaságot a személykocsikba.
Engem Horváth Zoli kocsikáztatott vissza a kempingbe, amit ezúton is köszönök szépen! Na szóval igen, ez a rész volt az igazi, egy gyönyörűen duruzsoló FIAT 850 Sport Coupé. Ez már valami, ez életérzés a javából, pláne, hogy Zoli tolja is a rajtszámos gépnek, nem csak törölgeti! Volt 1-2 gyorsulásos szakaszunk és ez nekem mindig telivigyoros élmény. Hiába utaztam már igazi rallys evoval, murván egy profival…
Egy jó autó és a gyorsulás élménye, újra és újra ámulatba ejt. Emlékeztet egy apró mondásra: „A csoda az elmúló pillanat” hát igen, mely mosoly csal az arcunkra.
Délutánra még a Nap is megmutatta magát, ami egy-két fényképhez igen szép megvilágítást kölcsönzött. Kellemes tavaszias idő, versenyek, móka, kacagás. Aztán az eső ismét előkerült, nyilván a Hármashatár menti Veteránjármű-találkozó alapvető kellékének tekinti magát.
Szombat este még megültük a Klub szülinapját, tortával és pezsgővel, ahogy az dukál. Este pedig fagyoskodtunk. Megint. Szerencsére Bonomi Ákos grillhordója és Szirtl Gyuri száraz tűzifája jóvoltából némi tűz mellett melegedhettünk, tiszta bronxi feeling volt! Na, persze volt aki a páleszban jobban bízott, én pedig aggódva figyeltem, hogy újdonsült lakótársaim is ezek közé tartoznak. Hogy is mondjam - megijedtem, hogy itt galiba lesz, de szerencsére nem történt atrocitás, nagyon békésen aludtak egész éjjel, ahogy egy FIAT 850 Klubtaghoz illik. ;-)
Vasárnap pedig megtörtént az az isteni csoda, hogy ha rövid időre is, de ismét kisütött a Nap, így szárítva meg hétvégi kis lakunkat, a sátrat! Amilyen sok munkával épült, hát legalább annyi volt elbontani is!
Dióhéjban ez történt, ha részleteiben érdekel, milyen is az élet a FIAT 850 Táborban, akkor jövőre Te is gyere el! :-) Nem akarsz lemaradni egyetlen eseményről sem?
Íratkozz fel hírlevelünkre, hogy a FIAT 850 -es rendezvényekről időben informálni tudjunk!
|
