|
Otthon voltunk. Mártika (én) unatkozott. Mehetnéke volt. Autózhatnéka. Autózhatnékom! Szóval…elindultunk. Csak úgy, a „semmibe”. Akkor még nem sejtettük, hogy tényleg ott fogunk kikötni: A „semmiben”… Én nem is tudom, hogy hol voltunk. A Pali tudja. Egyszer csak ott termett előttünk a lehetőség, hogy választhatunk és akkor el kellett döntenünk, hogy merre tovább. Mert az út kétfelé ágazott, vagyis igazi út, az csak egy volt, DE volt ott még egy amolyan útféle is. Mi az útféle irány mellett voksoltunk, az „izgibbnek” tűnt. Nem jutottunk messzire, rövidesen tisztán körvonalazódott, hogy erre semmiképp’ sem kellett volna jönnünk. És akkor…már ha akartunk volna, sem tudtunk…se előre, se hátra, se jobbra, se balra…elakadtunk. Fennakadtunk!
És MI próbálkoztunk. Amire én emlékszem: - Csináltam olyat, hogy gumilábtörlőt tartottam a kerék azon részéhez, ahol ő, vagyis a kerék összecsókolózott az mi anyaföldünkkel. A kezemben robbant fel, szakadt millió darabra, a repkedő darabok meghagyták a szemem világát, és még füstölt is.
- Meg elmentem fáért. Nem ágakért! A Pali mondta, hogy szerezzek fát! Miért is? Nemtom. Viszont cserébe hangyás lettem. Nagyon hangyás!, mert oda is bemásztam A fáért, ahová már nem kellett volna, és ezt a hangyák tudomásomra is hozták. Én meg sikoltozva, rohangálva idiótán röhögtem. Merthogy azé’ tök poén.
- Meg volt kézzel erősen megtolás. Nagyon erősen. Életértküzdő-erősen. Na, azóta tudom biztosan, hogy igenis lehet hegyeket (jelen esetben nagypolszkit) megmozgatni. Még egy olyan nagyon picinek is, mint én.
Ja, az a lényeg, hogy el voltunk akadva és én (Mártika) egy hős voltam! A Pali meg a hőstársam. Ő (Pál) azért káromkodott is sokat. És még otthon is aludtunk aznap. Pedig, ha OTT ránkesteledik, akár az UFÓk is elraboltak volna, az tutti. Persze, lehet, hogy el is raboltak, mert a Pali olyasmikre is emlékszik, amire én nem... Pali emlékei szerint: Szerintem így történt: Egy szép napon Mártika unatkozott, majd szóla: „Menjünk autózni!” Palika kinéz’ térképen Nagybörzsönyből Kemencére egy rövidebb utat. Elindultunk. Odaértünk. Patak. Patakon át, agyagos földút (nem lassan), majd rézsű… autó pedig farral becsúszik a csalánosba.
- Az első bölcső fönnakadt egy k…nagy kövön. Se előre, se hátra.
- Autó megemel. Csalán, csalán mindenütt! Reumás problémák megoldva egy életre.
- K...nagy kő kibányász.
- Mártika fát gyűjt, farönköt kerék alá betesz, majd hősies erővel KITOLJA az autót a gödörből! (Ezt mondjuk azóta sem értem… egy kb. 50 kg-os csajszi, egy 1.000 kg súlyú autót!? Hogyan? Ráadásul a csalánosból.)
Végre elindulhatunk, de az autó kegyetlenül ráz. Ismét megállás. Némi keresgélés után meg is van a probléma forrása; a kardántengelyről egy szakajtónyi csalán leoperálása után mehetünk tovább.
|
