Bár a veteránautós túráknak nagy hagyománya van a FIAT 850 Klub berkein belül, sokadszor is bizonyítást nyert, hogy képesek vagyunk megújulni. Más szavakkal: a jó is lehet még jobb…

Új túra-sorozatunknak a Giro Centopercento (ejtsd: dzsiró csentopercsento), azaz a "száz százalékos kör" -nevet adtuk.

Az elnevezés természetesen nem véletlen és semmi köze a nagyképűsködéshez. Ezzel a kerek számmal utalunk a FIAT 850 és testvér-típusai 100-as motorkódjára és a teljesség igényével összeállított programra. 

Akárhogy is, a név kötelez

Már az előkészületek során is igyekeztünk megmutatni, itt nem egyszerű sétakocsikázásról lesz szó. Talán ennek köszönhető, hogy - bár a beígért esős idő néhány jelentkezőt sikeresen elriasztott -, a 200 kilométeres túrán (amely során még az országhatárt is átléptük) végül 20 veterán korú és három újabb gyártású jármű is részt vett. 

Az emelkedő üzemanyagárak biztosan nem kedveznek az autós túráknak

A programok szervezése során a gazdasági szempontokat minden esetben kiemelten kezeljük.

Nem volt ez másképp most sem, ennek köszönhetően a teljes programot DÍJTALANUL biztosítottuk minden résztvevőnek! A navigálást 8 oldalas, színes programfüzet segítette és emlék-matrica is került minden autó üvegére. 

Sőt, még ajándékra is futotta: a Mofer Kft. segítségével egyedi, FIAT 850 -formájú süteményformákat gyártottunk, egy-egy készletet ebből is ingyen vihettek haza az autósok. Innen borítékolható, hogy az idei Évzáró Gurulás alkalmával autó formájú mézeskalács sütiket is fogyasztunk majd...

A FIAT 850 -es csapat felett mindig kék az ég?

Ez az állítás talán némileg túlzásnak tűnik, de van igazságtartalma. Dacára annak, hogy a hírek szerint gyakorlatilag az egész országban esett, a csapadék elkerült bennünket, így minden programot az eredeti terv szerint, sikerrel tudtunk lebonyolítani. 

Jó néhányan  mégis vizesek lettek...

Ez viszont kizárólag a Tatai Sárkányhajó és Természetjáró Egyesületnek köszönhető, akik a tatai Öreg-tónál, festői környezetben láttak vendégül bennünket. 

Legalább két éve dédelgetett tervem vált valóra, amikor az Egyesület jóvoltából igazi sárkányhajókon szállhattunk a vízre. Ugyanis - állítom, holott nem vagyok az a kimondott vízi ember -, a sárkányhajónál jobb csapatépítő tréninget kívánni sem lehet.

Az összhang itt a szó szoros értelmében a siker záloga! Egyszerű a képlet; válj eggyé az ütemet diktáló dob ritmusával, evezz a legjobb tudásod szerint, szinkronban az előtted dolgozó lapáttal és élvezd, ahogy repül a 12 méteres, sárkányfejű hajótest.

Szó szerint egy hajóban eveztünk 

A túra vállalkozó kedvű résztvevőiből két csapatot alkottunk, akik külön hajóban tették próbára magukat. Némi bemelegítő edzést és taktikai megbeszélést követően még versenyre is sor került a két gálya között. A versenyek eredménye végül döntetlen lett, de hogy ez a tataiak rutinjának, bölcsességének, vagy a (valóban) kiegyenlített erőviszonyoknak köszönhető, arról nem szól a fáma.

Fáradt izmainkat egy hamisítatlan retró pikniken töltöttük fel energiával

Igazi hagyományőrzőként rajongunk az "antik" holmikért és - valljuk be -, a játék sem áll túl messze tőlünk. A piknikre is készültünk. Nem egyébbel, mint mára retró hatású ételekkel, -kellékekkel és persze megfelelően korhű ruhákkal. Egy avatatlan szemlélő csak a - nyilvánvalóan elkoszolódott -, szemüvegét dörzsölgethette, hiszen a sárkányhajósok udvarán mintha jó 30 évet visszalapoztak volna abban a bizonyos mágikus naptárban. 

20 üveg sört nyert a lobogó szőke hajú hippi

Mondanom sem kell, itt sem lehettünk meg versengés nélkül. Horváth Zoli hippi-gúnyáját már csak némi marijuana-füst tehette volna tökéletesebbé, de szerencsére enélkül is sikerült megnyernie a konteszt fődíját, a (frissen legyártott) teljes rekesz békebeli Kőbányai sört.

Rá jellemző, hogy a zörgő rekeszt végül nem vitte haza (talán be sem fért volna a matricás Sport Coupe csomagtartójába), hanem a 20 üveg sört (egy híján) szétosztotta a túra résztvevői között.

Irány a Nyugat! 

Egy óra körül a vendégszerető Tataiaktól elbúcsúzva, Komárom felé vettük az irányt, ahol csatlakoztunk a 20.Komáromi Napok keretében, a Duna szlovák oldalán, a Révkomáromi Veteránjármű-kedvelők baráti társasága által megrendezett veteránjármű bemutatóhoz.

Az eseményen velünk együtt 140 öreg jármű, ezek között 62 old- és youngtimer vett részt, nagy számú érdeklődőt csalogatva a Selye János Egyetem parkolójába. 

Néhány órás nézelődést, veteránautó-csodálást követően ismét felkerekedtünk és szlovákia alig-forgalmú, 63-as útján haladtunk tovább. A kényelmes tempójú autózást követően Párkánynál léptünk újra a hazai földre, majd az Esztergomi Bazilika előtti parkolóban zártuk a túrát. 

Egy ilyen mozgalmas nap után nehéz az elválás

Ezért a szokásos levezető beszélgetés után a résztvevők kisebb csoportokat alkotva, ki a Pilisen át, ki a Dunakanyart követve indult hazafelé.

A Giro Centopercento, az új túra-sorozat tehát sikerrel debütált

Bár ugyanezt a programot nem ismételjük meg, az új 100% -os forgatókönyv már készül az őszi gurulásra. Addig is nézd meg a túra során készült fotókat!

Az alábbi linkeken több száz (!) képet találsz, melyek - akár csak túráink -, igazi csemegét jelentenek a veterán gépek és a jó társaság kedvelőinek egyaránt.